Pillanatnyi elmeállapotok

Ez az én történetem.
Nem kell, hogy megértsd. Nem is fogod megérteni azt, amit átéltem. Azt, amit a múltamnak mondhatok. Nem láthatod azt, amit láttam. Nem érezheted azt, amit éreztem. Nem is kell. Nem is tudnád. Mert ez nem te vagy.
Ez én vagyok.


Aztán kérdezed magadtól mégis ki vagy. Belenézel a tükörbe, de nem látsz semmit. Nem látod azt, akit mások látnak. Nem látod azt az életet, amit élsz, és végkép nem látod azt, amit szeretnél látni. Elfordítod inkább az arcodat a tükörről, csak ne keljen tovább figyelned. Ne keljen látnod azt, amit nem tudsz meglátni.
Pedig ott van, és figyel.


Fájdalom az, mikor érzel, és tűröd.
Érzelem az, ami nekem nem kell, de nem tudok nélküle élni.
Lélek nélküliség az, ami a halál előtt beköszön hozzád.
Ellenség az, akit előtte a barátodnak tartottál.
Lehetőség az, mikor megfogod a feléd nyújtott kezet, miközben már elindult.
Engedelmesség az, mikor már nincs benned akarat.
Melegség az, mikor tisztában vagy mindezzel, és mégis megvagy.



A sors az, ami nem létezik szerinted, ha éppen a sors így akarja.