- Vajon mikor már meghaltam, emlékezni fognak rám?
- Ha nem vagy bűnöző vagy híres mindenképpen nem - hallottam meg hirtelen egy rekedt hangot mellőlem. Összerezzentem, és a tekintetemet, ami eddig az ablakot pásztázta, lassan megfordultam, és a mellettem lévő betegágyra pillantottam. Tegnap még nem volt ott senki. Három nappal ezelőtt egy öreg néni feküdt ott, majd este mikor a műtétére elvitték, soha se jött már vissza. Már legalább három éve, hogy cserélgetem a szobatársaim, de mindig nők voltak azok. Nem tudom, mikor hallottam utoljára férfi hangot. Talán négy éve? De azt a hangot örökre elfelejteném. Örökre. Összeráncolt szemöldökkel végig mértem a sápadt srácot. Nem volt érdekes, bár csak az arca látszott, meg a sovány karjai, miközben az ágyában ült, és csukott szemmel pihent.
