2017. július 21., péntek

Érzéseid

Ne érj az árnyékában, csak lépj tovább. Hagyd, hogy a szellő belekapjon a hajadba, vagy éppen a fejedet tépje le. Érezd, ahogyan a fejbőrödet simogatja a meleg és hideg keveréke, majd végy egy mély lélegzetet. És ugorj. Ugorj olyan magasról, hogy senki se lásson. Be is csukhatod a szemed, de nézz szét. Nézd, ahogyan a horizonton gyűlnek a felhők. A Nap a hátad mögött, de látod a vízen az árnyékodat. Egyre nagyobb. Aztán a víz körbeöleli a testedet. Erősen csípi a bőrödet, behunyod a szemedet, és várod, hogy az érzés megnyugtasson, lehűtse a víz a bőrödet.

És aztán kinyitod a szemed.

Érzed, hogy a tüdőd összeszorul, ahogyan süllyedsz a mélybe. Felpillantasz, a fény, amely beszűrődik, mutat valamerre, követnéd, de a tested nem mozdul. Már nem érzel semmit, ki is lehelted az utolsó lélegzetedet, ami benned maradt. Aztán hirtelen rosszat érzel, fáj mindenen, fojtogat a víz. Sikoltani akarsz, minden dühödet kiadod, de a víz befolyik a légcsövedbe, és a szíved dobbanását hallod csak, miközben egyre több hal érintkezik veled. A szíved egyre gyorsabb, majd lelassul. Ellazulsz, és hagyod, hogy a sötétség körbeöleljen. Hagyod, hogy elhagyd ezt a helyet. Nem volt itt helyed, ezt gondoltad. Nem találtad magad, mindenkinek csalódást okoztál.

És meghaltál.

Sokáig eltűnt személyként kerestek, majd megtalálták a holttestedet, és öngyilkossággal lezárták az ügyet. Mindenkinek hiányzol, de ők nem tudják mit éreztél. Sose fogják megtudni, mivel soha senkinek se mondtad el, hogy mit éreztél, és jobbnak is érzed ezt az egészet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése