Pillanatnyi elmeállapotok

Ez az én történetem.
Nem kell, hogy megértsd. Nem is fogod megérteni azt, amit átéltem. Azt, amit a múltamnak mondhatok. Nem láthatod azt, amit láttam. Nem érezheted azt, amit éreztem. Nem is kell. Nem is tudnád. Mert ez nem te vagy.
Ez én vagyok.


Aztán kérdezed magadtól mégis ki vagy. Belenézel a tükörbe, de nem látsz semmit. Nem látod azt, akit mások látnak. Nem látod azt az életet, amit élsz, és végkép nem látod azt, amit szeretnél látni. Elfordítod inkább az arcodat a tükörről, csak ne keljen tovább figyelned. Ne keljen látnod azt, amit nem tudsz meglátni.
Pedig ott van, és figyel.


Fájdalom az, mikor érzel, és tűröd.
Érzelem az, ami nekem nem kell, de nem tudok nélküle élni.
Lélek nélküliség az, ami a halál előtt beköszön hozzád.
Ellenség az, akit előtte a barátodnak tartottál.
Lehetőség az, mikor megfogod a feléd nyújtott kezet, miközben már elindult.
Engedelmesség az, mikor már nincs benned akarat.
Melegség az, mikor tisztában vagy mindezzel, és mégis megvagy.



A sors az, ami nem létezik szerinted, ha éppen a sors így akarja.

Érzéseid

Ne érj az árnyékában, csak lépj tovább. Hagyd, hogy a szellő belekapjon a hajadba, vagy éppen a fejedet tépje le. Érezd, ahogyan a fejbőrödet simogatja a meleg és hideg keveréke, majd végy egy mély lélegzetet. És ugorj. Ugorj olyan magasról, hogy senki se lásson. Be is csukhatod a szemed, de nézz szét. Nézd, ahogyan a horizonton gyűlnek a felhők. A Nap a hátad mögött, de látod a vízen az árnyékodat. Egyre nagyobb. Aztán a víz körbeöleli a testedet. Erősen csípi a bőrödet, behunyod a szemedet, és várod, hogy az érzés megnyugtasson, lehűtse a víz a bőrödet.

És aztán kinyitod a szemed.

Érzed, hogy a tüdőd összeszorul, ahogyan süllyedsz a mélybe. Felpillantasz, a fény, amely beszűrődik, mutat valamerre, követnéd, de a tested nem mozdul. Már nem érzel semmit, ki is lehelted az utolsó lélegzetedet, ami benned maradt. Aztán hirtelen rosszat érzel, fáj mindenen, fojtogat a víz. Sikoltani akarsz, minden dühödet kiadod, de a víz befolyik a légcsövedbe, és a szíved dobbanását hallod csak, miközben egyre több hal érintkezik veled. A szíved egyre gyorsabb, majd lelassul. Ellazulsz, és hagyod, hogy a sötétség körbeöleljen. Hagyod, hogy elhagyd ezt a helyet. Nem volt itt helyed, ezt gondoltad. Nem találtad magad, mindenkinek csalódást okoztál.

És meghaltál.

Sokáig eltűnt személyként kerestek, majd megtalálták a holttestedet, és öngyilkossággal lezárták az ügyet. Mindenkinek hiányzol, de ők nem tudják mit éreztél. Sose fogják megtudni, mivel soha senkinek se mondtad el, hogy mit éreztél, és jobbnak is érzed ezt az egészet.

Telihold áldás.

Mi kedves Istennőnk, a mai estén hívunk téged.
Kérlek segíts nekünk a Bolygók erejével megtisztulni, és elengedni azt, amit el akarunk engedni.
Majd a megöregedett energiákat válthassuk föl tiszta fehér fénnyel.
A Telihold ereje segítsen nekünk, míg megtisztul lelkünk,
És Istennőnk hallgassa meg kérésünk. 

He?

Miért úgy születünk, ahogyan? Miért ilyen gondolatokkal létezünk? Mi jutottunk idáig, vagy éppen azért kerültünk ebbe a testbe, hogy aztán ezen gondolkozzunk? Miért pont lány lettem? Miért van az, hogy az vagyok ami, és nem az, ami lehetnék? Próbák elé állítanak, be akarnak skatulyázni, de mégis kik, és miért? Nem lehet, hogy őket már rég betörték, és féltékenységből nem akarják, hogy mi, szabadabb lelkűek máshogyan lássuk a világot, mint Ők? De kik Ők? Emberek, akik a hierarchia legtetején akarnak állni, ezért egymást lökdösik le a szakadékba? Esetleg valamilyen fenségesebb lény, amit/akit fizikai szemünkkel fel se foghatunk, nem hogy érzékelnénk? Direkt léteznek olyan emberek, akik naiv módon hisznek a spirituális dolgokban, és akik a tudomány mellett élnek? De akkor miért kell csak egyet választani? Miért kell szétválasztani? Vagy hát már nem. Már sokan hisznek mindkettőben, és ez tökjó. Komolyan. De akkor itt most leragadunk? Nem akarnánk feljebb lépni a lépcsőn, hogy netalán elérjük a Felsőbb Énünket? Vagy legalább is közelebb kerülni hozzá? És akkor most mi is van? 

Miért van az, hogy Isten dühös lett ránk, és elválasztott minket a nyelvünkkel? Ez tényleg így lenne? Egyszer csak eddig mindenki mondjuk latinul beszélt, majd aludt rá egyet, és az egyik japánul, a másik magyarul kezdett el cseverészni? Őőőő. Mindegy. 

Mindig, mikor vált a zene, úgy váltok témáról témára, és a hangulatom is más. Érdekes. Minden zene más kérdést hoz magával, és a végére el is viszi tőlem. 

Három büdösbogár van az ablakomon. Másznak, mint a csigák, pedig fúj a szél. Tegnap egy cinege repült az ablakomba, és be akart jönni. Oda sétálok, szemezünk. Mondom neki, várjon egy percet, majd mint XXI. századi jó gyerek, hozom a telefonomat, hogy lefotózzam. Pedig lerajzolni akartam, de az messze volt. Így mikor látta, hogy füzet helyett telefont hozok, elrepült. Pedig vagy öt percig beszélgettünk. Jóbban mondva, én beszéltem hozzá, ő pedig reagált rá csiripeléssel. Emlékeztetett Pityura, akit megmentettünk a macskámtól, de csak egy nappal élt tovább a sebe miatt. Szegény. A mamája lehettem egy napig. 

Egy olyan röpiratot szeretnék szerkeszteni, mint anno Babits a Nyugatot. Olyan szeretnék lenni, mint ő, de én maradnék. Kelet lenne a neve. Politika mentes, és a friss csemetéket karolnám fel, hogy el tudják kezdeni írói jövőjüket. Meg akik szeretnének csatlakozni, és van is tehetségük, persze. Verseket, novellákat, és minden fajta írás lenne benne. Akár kritika is lehetne benne, és ajánló. Sok ajánló! Mindenre ajánló. 

Kifogytam a betűkből. 

Két éve írom már a történetemet, és még csak a negyedét fejeztem be. Egyszerűen imádom írni. Épp ezért mindig kitalálok valami újat bele, amitől még jobb lenne. Kár, hogy senki kezébe nem fog kerülni. Egyik kedvencem. És nem írom le a címét, nehogy valaki ellopja. Ha. A saját karaktereimbe szerettem bele. Mintha igazi, élő szereplők lennének, ki van találva a hátterük, egész életük. Minden. És ami a legjobb, nem tökéletesek. Nem értenek mindenhez, és küzdenek azért, hogy azok legyenek, amik akarnak lenni. Meg persze a szabadságért, mivel háborúban  élnek. Haha. és a fél társaság meg fog halni a történet feléig. És folyamatosan jönnek újak. Meg aztán három évados/könyves lesz. Oh,yeah. Leszek vagy huszonhat, mire befejezem az egészet. 

Most tizennyolc vagyok, Fufi huszonhat. Vagyis majd holnap. Isten értesse őt, meg Balit is pár nap múlva! 

Most épp a halál jutott eszembe. A Haláltól nem félek, csak az ismeretlentől. Lehet minden nap meghalunk, majd felkelünk. Lehet pontosan olyan, mintha aludnánk. Nem emlékszünk rá. Aztán kisgyerekként felkelünk, mikor utoljára halunk meg egy testben. Kitudja.. Majd elmesélem gyerekként, hogy milyen volt meghalni ebben a testben, és miket értem el. De elsőnek majd a gyerekemet kérdezem meg, hogy ki volt előző életében, mielőtt a karjaimba zuhant volna. Majd meglátjuk, csak ne felejtsem el, haha. 

https://www.youtube.com/watch?v=M2LdF1RlSL0

Nem tetszik a német nyelv, de megindító dalban. Mintha harcra készülő emberek életét hallgatnám három percben. Elképesztő!

I'm Screaming your name. 

Come close. Come close.

and call my name.

How can you turn your back on me.

when you know my pain.

Stay close. stay close.

Light up the night.

Save me from the part of me.

That's begging to die

DEAD END.

Ezt 2016. 09. 24. 6:03-kor írtam meg. Nem olvasom vissza, egyszerűen csak kirakom.

Viccesebb. Holnap szóbelizem magyarból emelt szinten. Készülök a temetésemre.