Tudom, hogy megbántam, de mégis mit kellett volna tennem? Hagyjam ott a kutyáknak, hogy tépjék szét? Vagy éppen az ellenséges katonák nyírják ki őt? Őt, aki azért élt, hogy a világban békét teremtsen. Aki imádott bármilyen esőben kint lenni, akit nem érdekeltek, hogy mennyi, és mekkora sebei voltak, küzdött mások életéért. A katonáknak is ez a fontos, de ha terepen vannak, nem mindig az áldozatok az első gondolataik, ahogy nekem se. De neki az életcélja volt, hogy senki se haljon meg megvalósult célok nélkül. És mikor visszaemlékezem szürke szemeire, mindig mosolygós arcára, szívem ezerszer gyorsabban kezd el zakatolni. Máig nem vallottam be neki szerelmem, hiszen ezt semelyikünk családja se tudná elfogadni, ebben a világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése